Anikó Madridban

Úgy adódótt, hogy Anikó Madridba látogatott, és ennek örömére összefutottunk.
Na jó...
Anikó manusa, és a fia (a manusának a fia) buenos Airesbe készültek, és Anikó elkisérte őket Madridig, mert itt szálltak át. Ennek örömére egy pár napot itt is eltöltöttek. Persze nem hagyhattuk ki, hogy legyen egy kis Robitz találkozó, így Rox, Jani és én kitartóan lógtunk Anikóék nyakán.
Anikóval előre lebeszéltük, hogy felkutatjuk madrid olyan épületeit, amik megfelelnek Anikó művészi hajlamainak, így én előre feltérképeztem Madridot modern, és fantáziátlan épületek kapcsán. A Plaza mayor közelében találkoztunk, mert itt volt a szállásuk, és el is indultunk. Árpi és Soma mentek a maguk útján, mert őket a város jobban érdekli, mint az egyenesvonalú házak.
Nem volt túl nagy túra, amit megtettünk, mert Anikó lépten-nyomon megáll, és mindent lefényképez. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy janán túristát, hanem úgy, mint Rain Man-t. megáll egy szürke fal előtt, alőveszi az aknavető méretű objektívvel lesúlyozott fényképezőt, és premiere plan-ban lefényképezi a falat. Vagy egy poszter után hagyott ragasztónyomot. Persze, mint máskor, az emberek csak néznek, hogy mit fényképez ez a lyány? Én büszkén állok Anikó mellett, és néha lefényképezem őt. Közben a nézelődök tudtára adom egy szempillantással, hogy Ő itt az unokahugom, aki szellemi fogyatékos szegény, és kapott egy fényképezőt, meg egy utat madridba, aztán most minden lefényképez, ha kell ha nem, dehát mi így szeretjük, ahogy van, és a nézelődő meg különben is törődjön a maga dolgával, én sem szólok bele, hogy hogyan ragaszt zacskókat a gyárban, ha éppenséggel az a munkája. Azt már nem tudják, hogy ezek a képek aztán galériákban láthatók újra a világ minden pontján, és műértők veszik meg őket.
Gyakorlatilag egész nap fényképeztünk, és mászkáltunk, é persze következő nap folytattuk a csatangolást és a fényképezést. Annyi különbséggel, hogy ezúttal már reggeli előtt találkoztunk, így korábban indulhattunk. Reggelizni. Ugyanis Anikó is, ahogy Rox szereti megadni a reggeli módját, így ezúttal a Marquillos nevű híres cukrászdában kezdtük a napot.
Szóval, a két nap alatt elmentünk Peñagrandeba, ami madrid északi részének egy kerülete, ahol a híres piros modern ház van. megnéztük a LaCaixa épületét, amiben a Tyssen-Bornemissza múzeum van, meg még jópár helyet, ahol jókat lehet fényképezni. és persze beszéd, beszéd, beszéd. meg egy kis fázás is, hiszen tél van, és úgy fújt a szél, mintha más dolga nem is lenne. Még villamost is láttunk, ami igazából felszini metró.