Erről szól...

2010 tavaszán felajánlottak egy munkát, amit elfogadtam.
A munka egyik érdekes pontja az, hogy Madridba szólt, így 2010 Júlis 1-én felkerekedtem Magyarországról egy dundira rámolt Mondeoval, és Július 2-án megérkeztem Spanyolországba. Azóta Madridban élek. Első lakhelyem Coslada volt, ahol a Rambla közelében laktam. Az ottani botladozásaimat La Rumba de Coslada című blogomban emeletem örökemlékűvé. 2011 Augusztusa óta Madrid fővárosban lakok, így hivatalosan is "Madrileño" lettem.
Ez az itteni kaladjaim naplója.

Thursday, 19 January 2012

Optalmológia

Novemberben volt az éves üzemorvosi vizsgálat, ahol megállapították, hogy túlsúlyos vagyok (míly meglepő!), valamint a szemorvos közölte, hogy jól látok, bár rámférne egy pár dioptria. Arra gondoltam, hogy legalább az egyik problémának utánajárok, és elmegyek megnézetni a szememet rendesen. Hamár lefogyni sosem fogok, és a sírba is úgy fognak belegurítani, legalább a látszat meglegyen, hogy egy intelligens zsírsertés vagyok.
Elmegyek hát a rendelőbe, ahol csak egy beutalót adnak a kórházba, ami egyben a szakrendelések helye is. A beutalóval a kezemben kilépek a rendelőből, és jön is az sms, hogy a szakrendelő megkapta a beutalót, és hamarosan hívnak. Hazaérek, és hívnak. kedves női hang kérdezi, hogy mikor jó nekem. Ez még decemberben volt, és januárra lett időpontom. nem kapkodják el. Viszont kaptam erről is sms-t, a pontos címmel, időponttal.
Szóval a mai napon irány az Hospital de Henares, ami Cosladaban van, pár percre onnan ahol laktam. Egészen pontosan ott, ahova futni jártam. Az információnál elirányítanak, várok egy kicsit, és már be is szólítanak. az első menet futószalagon folyik. beültetnek egy gép elé, ami olyasmi mint amit gyerekkoromból ismerek. Itt nem kiskutyát kell a házba tenni, de az elv hasonló. majd egy másik gép következik, meg egy vizsgáloat, ahol hosszasan néznek a szemembe. Nem is tudom, mikor volt utoljára, hogy valaki belenézett a szemembe. Valahogy manapság az emberek nem teszik. Az első vizsgálat utolsó részében olvasgatom a táblát, majd szemcseppet kapok, ami eléggé csíp. Ezután ismét váró. Itt aztán meglepődök, mert a szemem kicsit furcsa lett. Előveszem a telefonom, hogy valamit megnézzek rajta, és nem látom a kijelzőt. A fény meg közben egyre bántóbb. Jön a második menet, és meg is jegyzem a kedves doktornőnek (aki Spanyolországban elsőként, hibátlanul ejtette a nevemet), hogy én azért jöttem ide, hogy megjavítsák a szememet, nem hogy elrontsák. Párszor meg is próbálja kinyomni a szememet, majd alábbhagy a nevetés. Persze nekem azonnal leesik, hogy külföldi, bár a kiejtésnél már gyanakodtam. elmondja, hogy a pupillámat tágították ki, hogy jobban a dolgok mélyére nézhessenek. És valóban: két napszemüvegben vezetek haza.
A szememnek nincs semmi fizikai baja, így ez rendben van. Kapok új időpontot a látásvizsgálatra, ahol majd kiderítik mennyi az a nnyi dioptriában.

No comments:

Post a Comment