Az új Lakás

És egyben az új helyen lakás...
Calle Nanclared de Oca, Madrid. Röviden "Nanclares", vagy "Oca".
A lakás, amit most bérlek, egy egyszobás egyszintes lakás. Az előző kicsit nagyobb volt (65nm), de abból ugye elvett a lépcső, mivel az duplex volt, és a fürdőszoba is rendelkezett némi extra térrel, mivel az meg tetőtérben volt. Jónéhány alkalommal vertem a fejem a plafonba, és nem azért, mert megbántam valamit, hanem azért mert pl. a mosógéphez csak görnyedve fértem hozzá.
Az Oca 55 nm-es, és egészen jó elrendezésű. Ahogy belépünk van egy szűk előszoba, amiből jobbra nyílik a fürdő. Igen, sajna csek egy fürdő van, egyben a wc-vel. Mivel egyedül élek, ez nem baj. Könnyebb takarítani. (o: A bejérattal szemben az "előszoba" végén van a hálószoba. Ez kicsit tágasabb, mint a Poniente-beli, de lehet, hogy ez inkább annak tudható be, hogy nem olyan zegzugos. A zegzugosság hiánya egyébként nagyban emeli a Nanclares kényelmét. Az előszobából balra nyílik a nappali, ami szintén nagyobb, mint a Ponienteben, illetve valahogy jobban kihasználható, mivel nem kell "folyósót" hagyni a konyhához, és az étkezőhöz. A konyha közvetlenül az előszobából belépve balra található, és egy harmonikaajtó választja el (a konyhát, és a szagokat is) a nappalitól.
Amikor megnéztem a lakást, nem volt áram, így a fürdőt nem tudtam rendesen megnézni. Az a tapasztalatom, hogy a spanyolok elég igényes wc-kkel rendelkeznek, ezért nem törődtem vele sokat. Nem mondom, hogy hiba volt, mert úgyis kibéreltem volna a lakást, de azért volt munka a takarítással. A Poniente gyakolratilag új állapotban volt, minden teljesen új volt, de legalábbis ragyogott; a sütőn meg még a fóliai is rajta volt. A Nanclares-ben már laktak előttem hosszabb ideig, ráadásul az utóbbi 4 hónapban üresen állt, és sajnos a tulajok nem sokat törődtek azzal, hogy az előző bérlő hogy hagyja itt a lakást. Javukta legyen mondva, hogy gyönyörűen kifestették.
Egy kis panaszkrónika az új lakásról. A festés munkaközpontja a fürdő volt, ami ennek megfelelően is nézett ki. Első nap alaposan kisuvickoltam, és nagyon szép lett. Hála a vízbázisú festéknek!
Amikor bekapcsolták az áramot, kiderült, hogy a boiler nem működ, ezért azt javíttatni kellett. Az első 3-4 napban nem volt meleg víz, de mondjuk 40 fokos melegben ez nem olyan nagy gond. A sütő sem működött, és kétszer is ki kellett hívjam a szerelőt, mire rendesen megjavították. A mikrót meg én nem tudtam rendesen beindítani, mert nem "gyári kiszerelés" volt már, hanem trükkje volt a működésnek. Mindegy, így lett egy új mikróm (ami eddig nem is volt egyáltalán), a másikat a trükkjével együtt pedig megkapták Roxék. Most már ők is tudnak pattikukit csinálni. (o:
Az előző lakók iszonyú igénytelenek voltak. Mindenfelé kampókat ragasztottak, és néhány helyen olyan koszt hagytak, hogy csak na. A mosogatógépben, és a mosógépajtó tömítésében feketén állta a penész.
A nappaliban kicserélték a redőny felhúzót kurblisról hevederesre, de elég gány munkát végeztek. A hálószobűban én magam cseréltem ki, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a nappalihoz képest "gyári" lett. A lámpák felszerelésével, és állagmegőrzésével sem vetették el a súlykot, még szerencse, hogy ehhez is értek. (o: Nem volt olyan problema, amit ne tudtam volna megoldani egy alapos takarítással, vagy egy kis barkácsolással, de legalább büszkeségből itthagyhatták volna normálisan ezt az egyébként nagyszerű lakást. Azért igyekszem nem levonni messzemenő következtetéseket, de egy kicsit alátámasztja ez, hogy a spanyolok elég igénytelenek. Nyugodtak az élet minden területén. Sajnos a takarításban, és az apró odafigyelésekben is.
Mindent egybevetve egy nagyon jó lakás, csak egy kis odafigyelést igényelt. És ami a legjobb: jár hozzá egy garázshely (távirányítós garázskapu! igaz, hogy még mindig előfordul, hogy izgatottan várom, hogy "tárulj szézám", erre elkezd felemelkedni az ellenkező oldal kapuja, mert eltévesztettem a gombot) (o:, van megence is, amit még nem próbáltam, és van konditerem is szaunával. A park, ahova futni járok 50 méterre van.
Remek ez a hely!