Erről szól...

2010 tavaszán felajánlottak egy munkát, amit elfogadtam.
A munka egyik érdekes pontja az, hogy Madridba szólt, így 2010 Júlis 1-én felkerekedtem Magyarországról egy dundira rámolt Mondeoval, és Július 2-án megérkeztem Spanyolországba. Azóta Madridban élek. Első lakhelyem Coslada volt, ahol a Rambla közelében laktam. Az ottani botladozásaimat La Rumba de Coslada című blogomban emeletem örökemlékűvé. 2011 Augusztusa óta Madrid fővárosban lakok, így hivatalosan is "Madrileño" lettem.
Ez az itteni kaladjaim naplója.

Tuesday, 30 August 2011

Spanish Special IX - Igénytelenség

A címet már valamikor nagyon régen mentettem el. Azt hiszem a konyha vagy a fürdőszoba pucolása után írtam mérgemben, és bár azóta kicsit enyhült a véleménye, folyamatosan jön hozzá megerősítés.
A spanyolok igénytelenek. Egy kis engedménnyel nemtörődömségnek is hívhatjuk persze. Nem rosszindulatúak, vagy bunkók. Egyszerűen csak szarnak a dolgokra. Ha elédvág egy autós a köforgalomban nem versenyezni akar, egyszerűen csak a meccset hallgatta a rádióban, és nem figyelt. Az utcán az emberek simán nekedmennek. Bocsátatot kér, aztán megy tovább, és nem is törődik többet az incidenssel.
Azt is mondhatnám, hogy nyugi van, "tranquilito", ahogy itt mondják, és ez részben jó is.
A probléma ott kezdődik, hogy a higiéniára is kiterjed a "nemtörődömség". Hány embertől hallotáttok azt, hogy "igényes, mint a spanyol férfiak"? Ugye? Amikor külföldiekkel beszélek Spanyolországról az első három dolog között az igénytelenség van, amit említenek. "Lazák" - mondják, "Kedvesek és jókedvűek"... meg egy kicsit igénytelenek is.
Nade a lakás az egy más dimenzió volt. A bejárati ajtó mellett egy tányérnyi fekete folt - gondolom, nem volt ficakporszívójuk, vagy mit tudom én. A tepsin a feketére éget olajat vagy húsz percig reszeltem. A fürdőszobaszekrényben volt egy német katona - na jó az nem volt, de fél tubus hajzselé (kedvesek, hogy itthagyták nekem), egy tárgy, ami valamikor kefe lehetett, és ilyesmik. Fél bödön szemét, harmincéves befőttek, és hasonló lények a konyhában. Szóval hihetetlen volt. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy sebésztisztaságú ember. Van por a polcaimon, és a használt alsógatyám helye szigorúan a sarokba dobva van. Mégis, ha aki effig volt nálam azt mondta, hogy "olyan északi starilitás van itt". Ja, bocs. Se pörköltszaft, se kéthete ázó mop, se halmozódó mosatlan, szennyes, és hulladékkupacok. Hát igen. No de egy olyan országban, ahol pár évvel ezelőtt még törvényesen lehetett vizelni az utcán, és a csikket a bárok, éttermek padlójára dobták, amikor lehetett még bent dohányozni...
Szóval tök lazák ezek a spanyolok.

No comments:

Post a Comment