A Futásról

Valahogy nem szoktam folyamatosan futni. Mármint ideiglenesen rendszeressé teszem a futást, aztán mindig "közbejön" valami, ami miatt aztán abbahagyon. Amikor aztán újra elkezdek futni, mindig meglepődöm rajta, hogy hogyan bítzam eddig futás nélkül. Azt hiszem, hogy aki fut rendszeresen, az tudja miről beszélek.
Maga a futás néha elég nehézkes tud lenni. Nyilván nem mindig egyforma, hiszen függ attól, hogy mit ettél, mit ittál, és hogy azokat mikor tetted, mennyit mozogtál előtte, hogy ültél, hogy aludtál, milyen napod volt. Ezektől, és rendeteg mástól függően mindig más a futás. Van, hogy nem fáraszt, de valahogy kényelmetlen, és van, hogy minden tuti, de gyorsan elfáradsz. Úgy tapasztaltam, hogy ez az első 1-2 hétben van így, de még a legrosszabb passzban való futás is nagyon jót tesz. Kellemesen elfáraszt, utána kiválóan el tud aludni az ember, fokkal frissebben ébred másnap, és az általános erőnléte, kedve, frissesége is jobb lesz. Ha nem tudok végigfutni egy távot, vagy egy időt, akkor sétálok, és kirándulásnak nevezem a dolgot. Megismerem a környéket, kipróbálok új utakat. A sétálás is fogyaszt. Legalábbis jobban, mint a fotel. (o:
Amikor aztán 1-2 hét elteltével belejövök, hogy mikor mennyit eszek, ráadásul már beálltam arra, hogy nem forgolódok 2-ig, 3-ig az ágyban, hanem 1-kor már elalszom, így az álmosság sem fenyeget futás előtt, na akkor aztán komolyan megsokszorozódik a hatás. Már futás alatt is érzem, hogy minden rendben van. Ha bármi bajom volt napközben, az tuti, hogy a második kilométerre már elmúlik. Kényelmesen futok, mégis sokkal gyorsabban, mint az elején. Nem lihegek, nem trappolok, nem krákogok. Nézelődök, szemlélődök, hallgatom a zenémet, bámulom a nőket. Szóval általánosságban jól töltöm az időt. És ez még csak a "befektetés", a "fizettség", a "megszenvedés". Ezután jön az, hogy hazaérek, és minden rendben van. Nincs problémám, nem vagyok kiütve. Fáradt vagyok, és nagyon jól esik, hogy végre nem csak szellemileg akarok aludni, hanem testileg is. Zuhany, saláta, valami film, és éjfélkor már lehet gondolkodn az alváson. Azért inkább egy körül szoktam lefeküdni. Hétkor felkelek az ébresztés előtt, kinyomom, és már kelek is. Minden pikk-pakk, minden kényelmes, és nem szédergek egész nap.
A berendezkedés után neki is álltam futni minden nap, és nagyon jól érzem magam. Így, hogy nem kell egy csomóponton, és egy piacon keresztülfutnom, hogy elérjek valami normális terepet, mint Coslada-ban, ahol ráadásul néha elmegy mellettem egy kocsi, ami felveri a port, a szmogról nem is beszélve, szóval így azért mindjárt más. 50 méterre van a park, és ha terepet akarok, akkor csak átszaladok az M40 alatt, és 100m-re a lakásomtól kezdődik a puszta. Kiváló ez a környék, na! (o:
Futni nagyon jó!