Szekrénykeringő

Nohát a beköltözés megvolt, dehát ugye az egy dolog... Attól, hogy laksz valahol még nem biztos, hogy ott is élsz, pláne nem, hogy az az otthonod is. Említettem már, hogy még nem laktam sehol, amire azt mondtam volna, hogy az otthonom. Lehet, hogy Ecuadorban, vagy Újpalotán így éreztem, de arra már nem emlékszem. Az biztos, hogy a Cinkotai, Veres, a Poniente sem volt az. A Nanclares meg majd kiderül.
Szóval a lakás az enyém, tele is van rendesen a bútorjaimmal, és kezdődhet a tánc.
Alapjában véve az elrendezése jobb, mint a Ponientének, viszont nincs akkora területe, és nincs annyi beépített szekrény benne. Szerencsére a hálószoba nagyobb, így oda is tudok ruhát pakolni, és még a gardrób is abban a szobában van. Az volt a nagy feladat, hogy a rendelkezésre álló bútorok mellé további, jól pakolható bútorokat vegyek, és legfőképpen az, hogy olyan kiegészítőket vegyek, amik segítik a pakolást. Ha valakinek nem tűnt volna még föl: a pakolás igazi lényege az, hogy láthatatlanná tegyük a cuccainkat, vagy valami ízléses álca mögé rejtsük őket. Az IKEA-nak erre nagyon ügyes (és átverős) megoldása van: Fillérekért adja a felületet, amire pakolhatsz, de méregdrágán adja az álcát, ami igazából "elpakolja" a cuccaidat. Példának okáért, ott van az Expedit nevezetű bútorcsalád, ami tulajdonképpen teljesen sima, egyenes, egyszínű, négyzetes szekrényekbő, és polcokból áll. Piszkosul olcsó, és nagyon mutatós, de ha ráteszel valamit, azt nem van elpakolva, hanem csak oda van rakva, és csak úgy ottan vanik. Nem olyan, mintha betennéd egy fiókba, vagy egy sezlonyba, netán egy virtinbe, hanem csak egy pucér felületre raktad. Ahhoz, hogy azok a cuccok el is pakolódjanak, mutatós dobozokat kell venned, szélsőséges esetben a szekrényével megegyező áron. Dobozonként! Amúgy is ügyesen lavíroznak, mert általában a cuccaik nem kompatibilisek egymással. Általában miliméterek híján fér be egyik dolog a másik szekrénybe. Most viszont elkövettek egy hibát, és kihoztak egy nagyon tüchtig kis doboz családot, ami pont passzol, és nég jól is néz ki. Rá is mentem, és beszereztem a "gombokat", és hozzájuk a kabátokat, az Expedit szekrényeket.
Innentől kezdve pedik csak a helyükre kellett tologatni a szekrényeket, és beléjük, és rájuk pakolni. Ez aztán nagyon könnyű feladat volt! Olyan könnyű, hogy azt hiszem, 8 vagy 9 alkalommal is megcsináltam. Berendeztem a lakást, majd meggondoltam magam. Aztán kiderült, hogy egy kapcsoló úgy nem elérhető. Aztán magasan volt a TV, aztán olyan izé lett, majd kiderült, hogy a kábelek úgy nem az igaziak, nem tudok az asztalhoz ülni, stb-stb... Minden alkalommal egy újabb elrendezés, és egy újabb átrendezés rövidesen utána.
A végére már csak ujjgyakorlat volr egy-egy újabb elrendezést kitalálni, és megvalósítani.
Végül megálltam egy megoldásnál, ami práktikus, szerintem esztétikus is, és még közlekedni is lehet a lakásban. Nem beszélve arról, hogy rendet tartani is egész egyszerű. Meglátjuk, meddig marad, és mikor indul újra a tánc...