Erről szól...

2010 tavaszán felajánlottak egy munkát, amit elfogadtam.
A munka egyik érdekes pontja az, hogy Madridba szólt, így 2010 Júlis 1-én felkerekedtem Magyarországról egy dundira rámolt Mondeoval, és Július 2-án megérkeztem Spanyolországba. Azóta Madridban élek. Első lakhelyem Coslada volt, ahol a Rambla közelében laktam. Az ottani botladozásaimat La Rumba de Coslada című blogomban emeletem örökemlékűvé. 2011 Augusztusa óta Madrid fővárosban lakok, így hivatalosan is "Madrileño" lettem.
Ez az itteni kaladjaim naplója.

Monday, 12 September 2011

A Robot, aki Ellenszegül

Egyszerűen imádok értelmetlen, és ostoba címeket adni a bejegyzéseimnek, na! (o:
A dokumentum első részében megmagyarázom a bizonyítványomat, aztán mesélek is talán valami mondanivalót is.
Van nekem a céges telefonom, és a spanyolokkal ellentétben nekem nincs is több telefonom. Mondjuk én nem is beszélek annyit mint ők. Ha nem egymással beszélgetnek, akkor telefonálnak. Hogy nem hül ki a gyomruk! Nem is csodálom, hogy ennyi pofázást nem bír ki egy mobil, így inkább többet tartanak. No az én telefonom egy mezei Nokia (ejsd: Nokkia - de nem kell izgulni, mert így csak a finnek mondják) Szegény telefonom már eléggé az utolsókat rúgta. Perszer nem tehet róla, mégiscsak egy Nokia (ejsd: Nokkia - a spanyolok nem így ejtik, hanem úgy, mint mi nokiának. Viszont a Samsungot "szánszun"-nak mondják... hihi). Szóval egy Nokiától nem sokat várhatunk, ugyebár (ejsd: Nokkia... vagy már írtam?). Nyilván nem lehet minden telefon Motorola. Szóval elkezdtem gondolkodni rajta, hogy kéne venni egy telefont.
Emellett a következő időszakra volt kilátásban némi utazgatás, és mivel szeretett GPS-emet kivágtam a kocsiból, foglalkoztatott a dolog, hogy valamilyen szórakoztatóelektronikai eszközt kéne beszerezni. Ne, ne mondjátok, hogy a háromyszáz valahány könyvem közül csak van egy, amit magammal vihetek a repülőre.
Nos első körben az utazás miatt vettem egy tabletet. Aki nem tudná, mi az a table, az olyan, mint egy laptom, amit kettétörsz a zsanérjánál, és eldobod a billentyűzetet. Gyakorlatilag egy kisméretű érintőképernyő, ami majdnem mindant tud, mint egy laptop. Nyilván egy olcsóságot vettem, mert mert. 100€ volt, ami szerintem nem sok, és ennek megfelelően nem is tudott a netre kapcsolódni, mert egy szar. Vissza is vittem.
Egy kicsit még rágtam a témát, de végül eldőlt. Kell vennem egy okostelefont. Nyilván nem veszünk Apple-t, mert vesszen az Apple. Elég volt belőlük a Nordeniaban 14 évvel ezelőtt. A Simbian már kifelé megy, a WinCE meg olyan nehézkes. Maradt az Android, mi más. És persze Motorola, mi más. Innen már csak egy szempillantás volt, hogy eldőljön: Motorola Defy-t kell venni, mert amellett, hogy egészen jó felszereltsége van, még vizálló is. Nosza, szétnéztem a Segundamanon (olyan, mint az Aprónet), és fel is hívtam egy fickót, aki éppen árult egyet. Kiderült, hogy valami vállalkozó, aki pontokért kapta, és tulajdonképpen csak biztosra akart menni, hogy valaki megveszi, ezért volt 160€ az ára. A telefon Vodafonos volt, így a neten megrendeltem hozzá a feloldó kódot, és gyorsan feloldottam.
Eszméletlen egy kis telefon! Persze, ez az Android dolog, amúgy is csoda, node, hogy egy telefonban az iránytűtöl kezdve a gyorsulás, és -döntésérzékelőn át minden legyen! És még mi mindent lehet rá feltenni!
"Elképesztő ez az új tudomány! Mondd csak el még egyszer, hogyan lehet birkahólyaggal földrengés megelőzni?" /Monty Python/

No comments:

Post a Comment