Az Öreg Hölgy, akivel már találkoztam

Az Eiffel torony tulajdonképpen egy nagy vaspózna, mégis elképesztő milyen pátosza van. Tipikusan olyan jelenség, ami nagyon meg tud fogni embereket, és egymagában annyi mindent képvisel, hogy csoda hogy nem rogy össze. Én nem vagyok túl érzelgős, vagy romantikus alkat, de azért jó volt újra látni az Öreg Hölgyet. Amikor 2000-ben itt voltunk Uzsi megkért, hogy adjam át üdvözletét, és ezt most ismét megtehettem.
Persze, most, hogy nem volt nálunk fényképezőgép, telefonnal kellett fényképezni, de ez a kis Defy egész jó képeket tud.
A városi sétálás elég kimerítő dolog, de valahogy ezt nem éreztük, illetve én nem éreztem. Elég régen találkoztunk Anikóval, mégis olyan volt, mintha tegnap lett volna. Egy pillanatra nem estünk ki a tempóból. Nem volt bemelegítés, összeszokás, vagy bármi ilyesmi. Azonnal egy hullámhosszon voltunk.
Van néhány ember, akivel ezt meg tudom csinálni, és ennek nagyon örülök.
Gyakorlatilag az egész estét sétálással töltöttük, és persze ettünk nutellás-banános palacsintát (Crépe), ami új magaslatokba emelte a szememben a palacsintát.
Ahogy várakozunk a palacsintásnál, az utcára néző pultnál, egy lány megy befelé a benti helységbe, és közben bámul. Majdnem mondom Anikónak, hogy ismeri-e, de akkor feltűnik, hogy engem néz. Próbálok Anikó mögé bújni, de ugye ez elég nehéz mutatvány nekem. Amikor aztán a zavaromat látván a lány még mond is valamit nekem, majd továbbmegy, végleg bebizonyosodik, hogy okos döntés volt beiratkozni franciára. Mondjuk most több hasznát vettem volna, ha egy évvel ezelőtt iratkozok be, de jobb később, mint soha. Ezután egy ideig törölgetem az arcom, és bámulom magam a kirakatok tükröződésében, hátha kiszúrom, hogy mi a baj az arcommal. Hogy van franciául az, hogy "Leetted magad nutellával, és kormos az arcod." ?