Tulajdonképpen Berangere volt a kiváltó ok, bár az elhatározás már korrábban bennem volt.
Kéne még nyelvet tanulni... meg kéne tanulni Franciául.
Persze a Párizsi kirándulás volt a végső csepp, de az már késő volt, mert akkor már javában be voltam iratkozva. Megerősítésnek kiváló volt.
Újra szembesültem vele, hogy lusta vagyok, és nem tudok tanulni. Amit elérek, azt észből érem el, és nem memóriából. Egyszerűen nem megy a magolás. Ettől függetlenül igyekszem szorgalmasnak lenni, de tudom, hogy ez a nyelv is azért fog igazán menni, mert érdekel, és kiváncsi vagyok rá.
Egyébként egy elég érdekes módszert alkalmazó iskolába iratkoztam be. Meglehetősen olcsó, de van egy cselük, ami ezt lehetővé teszi. Előszöris a tanárok egyszerre csak egy emberrel foglalkoznak. Kicsi, kétszemélyes szobácskák vannak, és ott folyik a négyszemközti oktatás. Pontosabban a konzultáció. Ugyanis itt a távoktatáshoz kicsit hasonló eljárást alkalmaznak. A 2 órás foglalkozás első órájában csak szöveghallgatás, és -ismétlés van. Utána egy rövid önálló áttekintése a hallott anyagnak, és csak a végén van fél óra a tanárral, aki tömörítve elmondja, hogy mi a lényeg.Ha belegondolok a klasszikus nyelvórákon sem foglalkozik többet a tanár fél óránál tanulónként, bár ott folyamatosan jelen van. Meglátjuk, mit tud ez a módszer. Egyébként továbbra is az a véleményem, hogy a nyelvtanulás a tanulón múlik, rajtam meg nem fog múlni. (o:
Trés bien!
No comments:
Post a Comment