Bienvenue

Ahogy említettem, vannak bizonyos dolgok, amiknek utánamegyek utazás előtt, bár a legtöbb dolgot sikerül intelligenciából, és logikából lenyomnom. Nos, a repülőterek, azon túl, hogy rondák, semmiféle logikával nem rendelkeznek, így esélytelen volt, hogy érzésből zenéljek, vagy improvizáljak. Internet, Google Maps, stb... Az eredmény végül csak egy kétoldalas lap lett, amin egy térkép, és egy magyarázat volt. Hasztalan.
Leszálltam a gépről, és egy halom furcsa ember, és kétségbeejtően sok gyönyörű fekete nő között kivártam a vadiúj fekete elevegörgősömet, majd elindultam az idegen terület felé. Eddig csak kocsival jártam Párizsban, ami nyilván sokkal jobb, és egyszerűbb, mint a tömegközlekedés. A repülőtéren aztán kinéztem egy embert, akiről lerítt, hogy tudja merre megy, és követtem. Persze előtte láttam, hogy busszal fog menni, mert nem várta ismerős, és nem is volt úgy öltözve, hogy taxit fogjon. Csak azt reméltem, hogy ne az "Orlyval" nevezetű 10 Eurós gyorsvasúttal menjen, mert nem szeretnék 5.000,- Ft környéki pénzt fizetni a Párizsba jutásért (Orlyval + vonat a városba). Az embert, és a jeleket követve eljutottam a buszmegállóig, ahova éppen ekkot állt be a busz. Hibátlan Franciatudásommal megkérdeztem a sofőrt, hogy "Orly ville?", mire azt mondta, hogy "Oui, 1,80€", így meg is volt a transport. Két megállóval később megáll a busz, a sofőr kiszáll a fülkéjéből, és odajön hozzám egy listával a megállókról, és ellenőrzi, hogy jól értette-e, amit akarok. Mondom, hogy "Je voudré aller a RER", és csodák csodája, ezt is megérti. Elképesztő, hogy ezek a franciák, hogy kenik-vágják az anyanyelvüket! Söfőr visszaszáll, én meg azon gondolkodom, hogy tényleg megtörtént-e, hogy egy félfranciául makogó túrista lehetséges félrevezetése annyira foglalkoztatott egy reptéri buszsofőrt, hogy megálljon a busszal, és kiemelten foglalkozzon egy emberrel, akit nyilván nem fog többet látni. Ezzel kezdődött a csodálatom.
A busz össze-vissza kanyargott a reptéri ipari parkban, ahogy ezt az ipari parkokban közlekedő buszok szokták, és végül megérkeztem az RER ("errőerr" - olyan, mint a HÉV) megállóba. Ahogy sétálok fel a lépcsőn, szembejön egy lány, és rámköszön. Hirtelen nem is tudtam, mit kezdeni a dologgal, csak visszaköszöntem, majd elkezdtem gondolkodni, hogy ez mi volt. Közben megvettem a jegyet, majd egy kedves úriember megtanított a jegykezelés rejtelmeire. Ahogy várakoztam a vonatra a lány is megérkezett, aki rámköszönt, leült mellém, és elbeszélgettünk arról, hogy mit is csinálok errefelé, és milyen vesződség naponta Párizsba bejárni dolgozni.
Egy órája szállt le a gépem, és egy csinos lánnyal beszélgetek egy padon ülve. Madridban erre két hónapot kellett várnom, bár akkor is egy francia lány volt a képben.
A vonat bevitt Párizs központjába, és bár számíthattam volna erre, hiszen az állomás neve is "Notre Damme - Saint Michael", mégis meglepett a látvány, ami fogadott, amikor felértem a megállóból.
Csodálatos idő, kezdődő sötétedés, és a Notre Damme a maga kis szigetén a Szajnán. Egészen elképesztően kezdődik ez az egész - gondoltam magamban.
Elindultam A Centre George Pompidue felé, ahova megbeszéltük a találkát Anikóval, és szembesülnöm kellett, hogy itt az emberek egy fokkal figyelmetlenebbek még a madridiaknál is. Gondoltam, hogy letesztelem, hogy esetleg felfigyelnek-e a másik emberre az utolsó pillanatban (Madridban ezt sokszor előfordul, és kooperálnak az ütközés elkerülése érdekében), de végül letettem róla. Helyette inkább eltévedtem egy kicsit, és Anikóval közös erőfeszítéssel elhúztuk egymás megtalálását, amennyire csak lehet. Végül aztán csak sikerült összefutnunk, és ezzel az utazás részt megoldottnak nyilvánítottam.
Anikó lakása úgy 15 méterre van a Pompidou-tól, így gyorsan feldobtuk a csomagomat, és elmentünk egyet sétálni a környéken. Az időjárás itt már őszbe fordult, ezt a fák is hirdették, de azért egy esti séta mindig kellemes lehet Párizsban. Legalább is én így éreztem. Csak fel kell öltözni rendesen.
Sétáltunk egy jót a környéken a Párizsi estében, és igyekeztünk felzárkózni a dolgokkal, amik történtek velünk, amióta nem találkoztunk. Ettünk egy finom vacsorát egy helyes kis olasz étterem teraszán, majd hazasétáltunk.
Bienvenue á Paris!