Tükörország - La Défense

Párizs, mint már említettem, egy olyan város, ahol gyakorlatilag minden kerületre jut 2-3 olyan művészeti, történelmi, vagy építészeti csoda, ami más városokban a teljes túrista-látványosságot kiteszi, itt viszont említést sem tesznek róluk. Persze egy olyan városban, ahol Notre Dame, Tuileries, Louvre, Eiffel, és hasonló csodák vannak, nehéz a nagyon közé kerülni. Az igazi klasszikusok ideje már régen elmúlt. Festők, zeneszerzők, írók, és éppenséggel az épületek terén is. Már nem lesz több Beethoven, Brams, Hacsaturján, Chopin, Wekerle, Ady, Petőfi, stb. Akárki, akármekkora művészi teljesítményt is nyújt, az nem lesz olyan maradandó, mint egy Picasso, Socrates, vagy Euclédes.
A franciák mégis megpróbálják továbbvinni a "havonta egy halhatatlan" tradíciót, és azt hiszem, nagyon megközelítik a sikert. Persze, amikor sorozatban gyártod a csodákat, hajlamosk beárnyékolni egymást, főleg ha azok a csodák magasabbak 100 méternél.
A La Défense Párizs modern üzleti negyede, és egy szoborról kapta a nevét, a La Défense de Paris-ról (Párizs Védelme). A szobrot 1883-ban emeltek azoknak a katonáknak a tiszteletére, akik Párizst védték a Francia - Porosz háborúban. Hihetetlen, de ezen a környéken a 50-es évek végéig még farmok voltak, bódésorok és gyártelepek.
1958-ban kezdődtek meg az első lépések, hogy felváltsák a kevéssé patináns múltat. Ekkor épült meg az Új Ipar és Technológia Központja (CNIT - Centre des Nouvelles Industries et Technologies), ami egy csoport egyforma 100 m-es torony. 1966-ban emelték a Nobel Tornyot, és onnantól kezdve elindult a verseny. A nagy cégek számára presztizskérdéssé vállt, hogy milyen modern tornyot tudnak itt emelni, nem beszélve magáról a jelenlétről ebben a körzetben. Az eredmény az lett, hogy a környéken egymást érik a csillogó-villogó, szupermodern, és természetesen szupermagas tornyok. 1982-ben aztán Francois Mitterand kezdeményezte egy új, modern Diadalív megépítését is, amit 1985-ben kezdtek el, és 1989-ben fejeztek be. Ez La Grande Arche de la Défense.
A jelenlegi legmagasabb torony a Tour First, amit 2010-ben fejeztek be, de tervben van két ikertorony, 323 m-es magassággal. Eredetileg volt egy terv egy Tour Sans Fins építésére, ami 425 m lett volna, de végül erről lemondtak. Mondanom sem kell, hogy azért a mai napig az Eiffel Torony a legmagasabb épület Párizsban. Összehasonlítás képpen: egy 10 emeletes panelház 35 m.
Nos, Anikóval a második nap délutánján eljöttünk ide egy kis modern építészetet tanulmányozni. Mivel korábban már elég sokat gyalogoltunk, és amúgy is bazi messze van, ezúttal a metrót választottuk. A metróból a Diadalív lábánál (vagy inkább a Diadalív Árnyékában) érkezünk a felszínre, és onnantól kezdve folyamatosan nyaktörő szögben bámulunk felfelé. Persze közelről nem keltik azt az impozáns hatást, mint pár kilóméterről, ráadásul minden épület ilyen maga, így nincs viszonyítási alapod. A tornyok olyan magasságokba törnek, ami gyakorlatilag kiakasztja az arányérzetet, és az érzékszerveket is eltompítja. Persze, ha egy hétemeletes lakóház szuterénnek tűnik valami mellett, akkor az elárul valamit a magasságokból.
Természetesen van egy pláza is itt, ahova bementünk körülnézni. Anikó meglepően sok időt tölt a boltokban. Volt olyan bolt, ahol 5 percet is bent volt! Mivel nem plázacica, ez kicsit meglepett. Egyébként azért mentünk be, hogy fejhallgatót nézzek, de végül nem vettünk semmit.
Mire kijöttünk a plázából, minden vizes volt, és megállapítottuk, hogy valami hatalmas felhőszakadás lehetett itt, ami gyorsan elvonult. Sétálgattunk a hatalmas épületek között, és persze fényképeztünk. Kitaláltam, hogy művészileg csinálok egy olyan képet, amin az egyik felhőkarcoló ablakaiban egy másik felhőkarcoló tükröződik, aztán azonnal rájöttem, hogy ez az egyik legelcsépeltebb kompozívió a fényképezésben.
Később kinéztem egy érdekes szint-eltolásos ablaksort, és nagyon megörültem, amikor Anikó is kiszúrta. Csináltunk pár képet, és teljesen büszke is voltam, hogy milyen jól kiszúrtam a témát. Akinó kattint kettőt, megnézi a képeket, majd közli "Ez szar.", és megy tovább. Szemléltetem:

<<Klikk>>

"Ez egy szar."

Öööö... az én gépem meg tele a szar témáról készült képekkel. nem baj, nem sértődök meg, mivel nekem tetszik, így ide is rakom a hülye témámat.

A La Défense után aztán hazafelé vettük az irányt, már csak azért is, mert kezdett elromlani az idő. Este aztán próbáltuk eldönteni, hogy mi legyen a további terv, és a fáradtságra, meg a rossz időre való tekintettel, elhatároztunk, hogy nem határozunk el semmit.