Erről szól...

2010 tavaszán felajánlottak egy munkát, amit elfogadtam.
A munka egyik érdekes pontja az, hogy Madridba szólt, így 2010 Júlis 1-én felkerekedtem Magyarországról egy dundira rámolt Mondeoval, és Július 2-án megérkeztem Spanyolországba. Azóta Madridban élek. Első lakhelyem Coslada volt, ahol a Rambla közelében laktam. Az ottani botladozásaimat La Rumba de Coslada című blogomban emeletem örökemlékűvé. 2011 Augusztusa óta Madrid fővárosban lakok, így hivatalosan is "Madrileño" lettem.
Ez az itteni kaladjaim naplója.

Monday, 19 September 2011

Majdnem hétköznap

A rossz időre, és a szükségletekre való tekintettel, erre a napra nem terveztünk be semmilyen különleges eseményt. Reggel kényelmesen felkeltünk, megreggeliztünk, aztán elsétáltunk a mosodába. Érdekes hely ez a Párizs. Még a legeldugottabb utcában is lehet találni egy-egy olyan boltot, ahol hihetetlenül jó ruhákat, cipőket, táskákat lehet kapni. Párizs a divat fővárosa (meg milano is), de a divat nem csak a neves divatházak, és divattervezők világa. Madridban, Milánóban és Párizsban is van rengeteg kisebb cég, és tervező, akik nem nagyiparban készítenek ruhákat. Olyan költeményeket tudsz megvenni (igaz nem túl olcsón), amiből biztos, hogy csak egy van a világon.
A mosoda melletti utcában is van egy kilyen kis bolt, ahol az 55nm-en nem 800, hanem mondjuk 40 ruhát árulnak, de az olyan 40 ruhadarab, ami megszólal. Emellett itt mindenki ad az esztétikára. lépten-nyomon látni mindenféle embereket, fiatalokat - középkorúakat - idősebbeket, akik a hónuk alatt egy-egy műtárggyal (festménnyel, asztali dísszel, stb) igyekeznek haza. Itt bizony divat az igényesség. A városban rengeteg galéria, régiségbolt, és egyéb forrása van az esztétikai kiagészítőknek.
A nap igazi semmittevéssel telt el. Mosás után ettőnk egy pizzaszeletet, ami szerintem egy nagy találmány, mivel nem kell degeszre enned magad egy komplett pizzával. Utána már csak sétálgattunk, és természetesen crépes-t ettünk vacsorára. Anikóval öröm Nutellás-Banános Palacsintát enni, mert a felét mindig meghagyja nekem. Egyébként itt a palacsinta akkora, mint egy malomkő, és azt kenik meg Nutellával, aztán egy egész banánt rászeletelnek, és az egészet szépen összehajtogatják. Egy ilyen Crépes egynapi energiaszükségletet lefed. Szerintem egy kisebb telefonfülkét is lefed. Este aztán döntetlen lett a meccs Versailles, és a Villa Savoy között, így nem született elhatározás arról, hogy hova is megyünk az utolsó napomon Párizsban.

No comments:

Post a Comment