Spanish Special IX - Igénytelenség

A címet már valamikor nagyon régen mentettem el. Azt hiszem a konyha vagy a fürdőszoba pucolása után írtam mérgemben, és bár azóta kicsit enyhült a véleménye, folyamatosan jön hozzá megerősítés.
A spanyolok igénytelenek. Egy kis engedménnyel nemtörődömségnek is hívhatjuk persze. Nem rosszindulatúak, vagy bunkók. Egyszerűen csak szarnak a dolgokra. Ha elédvág egy autós a köforgalomban nem versenyezni akar, egyszerűen csak a meccset hallgatta a rádióban, és nem figyelt. Az utcán az emberek simán nekedmennek. Bocsátatot kér, aztán megy tovább, és nem is törődik többet az incidenssel.
Azt is mondhatnám, hogy nyugi van, "tranquilito", ahogy itt mondják, és ez részben jó is.
A probléma ott kezdődik, hogy a higiéniára is kiterjed a "nemtörődömség". Hány embertől hallotáttok azt, hogy "igényes, mint a spanyol férfiak"? Ugye? Amikor külföldiekkel beszélek Spanyolországról az első három dolog között az igénytelenség van, amit említenek. "Lazák" - mondják, "Kedvesek és jókedvűek"... meg egy kicsit igénytelenek is.
Nade a lakás az egy más dimenzió volt. A bejárati ajtó mellett egy tányérnyi fekete folt - gondolom, nem volt ficakporszívójuk, vagy mit tudom én. A tepsin a feketére éget olajat vagy húsz percig reszeltem. A fürdőszobaszekrényben volt egy német katona - na jó az nem volt, de fél tubus hajzselé (kedvesek, hogy itthagyták nekem), egy tárgy, ami valamikor kefe lehetett, és ilyesmik. Fél bödön szemét, harmincéves befőttek, és hasonló lények a konyhában. Szóval hihetetlen volt. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy sebésztisztaságú ember. Van por a polcaimon, és a használt alsógatyám helye szigorúan a sarokba dobva van. Mégis, ha aki effig volt nálam azt mondta, hogy "olyan északi starilitás van itt". Ja, bocs. Se pörköltszaft, se kéthete ázó mop, se halmozódó mosatlan, szennyes, és hulladékkupacok. Hát igen. No de egy olyan országban, ahol pár évvel ezelőtt még törvényesen lehetett vizelni az utcán, és a csikket a bárok, éttermek padlójára dobták, amikor lehetett még bent dohányozni...
Szóval tök lazák ezek a spanyolok.

Pingpongasztal Filmekkel

Aki ismer, tudja, hogy a TV nem az én világom. Barátok közt, Jóbarátok, Hiradó, Big Brother, stb... Nem tudok velük mit kezdeni. Mivel a TV háttérzajnak sem jó, így soha nem foglalkoztam vele. Mégis volt mindig TV-m, ugyanis a filmeket viszont nagyon szeretem, és mivel valahogy minig volt benne adás is, a Forma 1-et is szoktam nézni.
Amikor megnyitottam a bankszámlámat, kaptam mellé egy TV-t. Komolyan. Csak úgy adtak egy TV-t, mert oda utaltatom a fizumat. Egy kicsi LCD TV-t kaptam, ami nagyon jó szolgálatot tett a Ponienteben, de elég kicsi volt, így nem az a kimondott filmnéző TV volt. A Nanclares viszont elég nagy nappalival rendelkezik ahhoz, hogy jól berendezzem, és helyet kapjon egy nagyobb TV is. A választást nem sürggettem el, mert nem hajtott a Tatár. Frankie-től kaptam néhány linket a neten, hogy ott is körbenézzek, és végül onnan is rendeltem meg a kiszemelt készüléket. A boltokban, mint a Media Markt, és társai, egy halom TV-t kitesznek egymás mellé, és valahogy eltörpülnek a nagy választékban. Az ember önkéntelenül is elkezd a nagyobb TV-k felé húzni, mert a kisebb TV-ket észre sem veszi. Nem akartam egy vagyont költeni, így azért volt egy határa a méretnek is. A TV, amit rendeltem egy 42"-os LG LED TV lett.
Ezt az eltörpülés-dolgot egyébként akkor értettem meg igazán, amikor kihozták a TV-t. Bazi nagy!
Lényeg, a lényeg, betuszkoltam a liftbe, és felvittem a lakásba, szépen kicsomagoltam, és üzembe helyeztem (bedugtam, bekapcsoltam).
Egy fekete fényes pingpongasztal, ami az élére van állítva, és mozgóképek jelennek meg rajta. Csodás! Hang nincs. Alapból jár hozzá, csak ehhez nem adtak. Megpróbálom fejhallgatóval, erre beesik a dugó. Mármint a 3.5-es "jack" dugó beleesik a készülékbe. Nemá!
Visszacsomagol, visszaküld, vár egy hét, jön másik TV.
A kis intermezzotól eltekintve, hogy csak másodikra sikerült hibátlan TV-t küldeniük, teljesen elégedett vagyok vele. Kicsit állítgatni kellett, mert zavaróan éles, és tiszta képe van.Olyan, mintha a földön nem lenne légkör, hanem vákumon keresztül terjedne a fény.
De csodálatos! Tíí Víí!

A Futásról

Valahogy nem szoktam folyamatosan futni. Mármint ideiglenesen rendszeressé teszem a futást, aztán mindig "közbejön" valami, ami miatt aztán abbahagyon. Amikor aztán újra elkezdek futni, mindig meglepődöm rajta, hogy hogyan bítzam eddig futás nélkül. Azt hiszem, hogy aki fut rendszeresen, az tudja miről beszélek.
Maga a futás néha elég nehézkes tud lenni. Nyilván nem mindig egyforma, hiszen függ attól, hogy mit ettél, mit ittál, és hogy azokat mikor tetted, mennyit mozogtál előtte, hogy ültél, hogy aludtál, milyen napod volt. Ezektől, és rendeteg mástól függően mindig más a futás. Van, hogy nem fáraszt, de valahogy kényelmetlen, és van, hogy minden tuti, de gyorsan elfáradsz. Úgy tapasztaltam, hogy ez az első 1-2 hétben van így, de még a legrosszabb passzban való futás is nagyon jót tesz. Kellemesen elfáraszt, utána kiválóan el tud aludni az ember, fokkal frissebben ébred másnap, és az általános erőnléte, kedve, frissesége is jobb lesz. Ha nem tudok végigfutni egy távot, vagy egy időt, akkor sétálok, és kirándulásnak nevezem a dolgot. Megismerem a környéket, kipróbálok új utakat. A sétálás is fogyaszt. Legalábbis jobban, mint a fotel. (o:
Amikor aztán 1-2 hét elteltével belejövök, hogy mikor mennyit eszek, ráadásul már beálltam arra, hogy nem forgolódok 2-ig, 3-ig az ágyban, hanem 1-kor már elalszom, így az álmosság sem fenyeget futás előtt, na akkor aztán komolyan megsokszorozódik a hatás. Már futás alatt is érzem, hogy minden rendben van. Ha bármi bajom volt napközben, az tuti, hogy a második kilométerre már elmúlik. Kényelmesen futok, mégis sokkal gyorsabban, mint az elején. Nem lihegek, nem trappolok, nem krákogok. Nézelődök, szemlélődök, hallgatom a zenémet, bámulom a nőket. Szóval általánosságban jól töltöm az időt. És ez még csak a "befektetés", a "fizettség", a "megszenvedés". Ezután jön az, hogy hazaérek, és minden rendben van. Nincs problémám, nem vagyok kiütve. Fáradt vagyok, és nagyon jól esik, hogy végre nem csak szellemileg akarok aludni, hanem testileg is. Zuhany, saláta, valami film, és éjfélkor már lehet gondolkodn az alváson. Azért inkább egy körül szoktam lefeküdni. Hétkor felkelek az ébresztés előtt, kinyomom, és már kelek is. Minden pikk-pakk, minden kényelmes, és nem szédergek egész nap.
A berendezkedés után neki is álltam futni minden nap, és nagyon jól érzem magam. Így, hogy nem kell egy csomóponton, és egy piacon keresztülfutnom, hogy elérjek valami normális terepet, mint Coslada-ban, ahol ráadásul néha elmegy mellettem egy kocsi, ami felveri a port, a szmogról nem is beszélve, szóval így azért mindjárt más. 50 méterre van a park, és ha terepet akarok, akkor csak átszaladok az M40 alatt, és 100m-re a lakásomtól kezdődik a puszta. Kiváló ez a környék, na! (o:
Futni nagyon jó!

Margarita

Margarita a munkatársőm volt, amig ki nem tették a szűrét. Egyszerű leépítés. A kisegítő szolgáltatások (HR, pénzügy, beszerzés, IT) elköltöztek a reptérre, és a vezetőség ezt az alkalmat találta megfelelőnek arra, hogy megkíméljenek pár embert a költözködéstől. Ez már régen volt, nyár elején. Azóta csak Margaval tartottam a kapcsolatot, mivel megvolt a száma. Vicces volt, mert egyszer felhívtam valami munkaügyben, mert simán elfelejtettem, hogy kirugták. Ha lenne legalább egy cickafarknyi memóriém, sok kényelmetlen helyzettől kímélném meg magam. No mindegy. Azóta párszor beszéltünk, és kitaláltuk, hogy egyszer beülünk valahova dumálni.
Nos, éppen Rivasban bóklásztam, amikor csörög a telefon, ránézek, és konstatálom, hogy a tulaj, merthogy ő is Margarita. Eltelt egy kis idő, mire leesett, hogy nem ő az. Vicces volt, legalábbis én jót mulattam a dolgon. (o:
a lényeg, hogy megbeszéltük, hogy este elmegyünk beülni valahova, és így is lett.
Szükségesnek tartok előrebocsátani néhány tényezőt: Marga nem szép, sőt "érdekes" arca van. Nem kövér, ellenben 183 cm magas. Semmi közünk egymáshoz, és el nem tudtam képzelni, hogy lehet olyan téma, amiről tudunk beszélgetni. Ráadásul ő spanyol, és már láttuk, hogy én nem értek szót a spanyolokkal.
Nos ehhez képest 9-kor találkoztunk, és éjjel 3-kor vittem haza. A spanyol szokás szerint beültünk egy helyre, ahol megittunk egy italt (én kólát, természetesen), majd átmentünk egy másik helyre vacsorázni, és végül egy harmadik helyre kávézni (én fagyiztam). Kiderült, hogy Marga nem esett kétségbe, amiatt hogy elvesztette a munkáját, és még csak nem is keres másik állást. Az utóbbi 3 hónapban kényelmesen ellébecolt a munkanélküli segélyen, volt Balin nyaralni, meg Cadizban, és most éppen három hónapra Edinburgh-be készül nyelvet tanulni. Kicsit ráijesztettem, amikor elárultam neki, hogy Edinburgh (Edinburgo spanyolul) Skóciában van, és egészen elképesztő akcentusuk van az ottaniaknak, de azért biztosítottam arról, hogy drukkolok neki. Kicsit talán még lelkiismeret furdalásom is volt, hiszen én idejöttem, és van tuti állásom, őt meg kirugták. Nyilván nem az ő helyét szedtem el, de mégis kényelmetlen volt. Így viszont, hogy látom, hogy kényelmesen elvan, és nem izgatja magát, inkább utazgat, meg tanul, így már nem aggódom érte.
A nap tanulsága, hogy akkor is el lehet menni 6 órát "de copas", ha abszolúte semmi közöd az illetőhöz, akivel elmész beülni. A spanyolok meg a skótoktól akarnak angolul tanulni. (o:
Hajrá Marga!

Szekrénykeringő

Nohát a beköltözés megvolt, dehát ugye az egy dolog... Attól, hogy laksz valahol még nem biztos, hogy ott is élsz, pláne nem, hogy az az otthonod is. Említettem már, hogy még nem laktam sehol, amire azt mondtam volna, hogy az otthonom. Lehet, hogy Ecuadorban, vagy Újpalotán így éreztem, de arra már nem emlékszem. Az biztos, hogy a Cinkotai, Veres, a Poniente sem volt az. A Nanclares meg majd kiderül.
Szóval a lakás az enyém, tele is van rendesen a bútorjaimmal, és kezdődhet a tánc.
Alapjában véve az elrendezése jobb, mint a Ponientének, viszont nincs akkora területe, és nincs annyi beépített szekrény benne. Szerencsére a hálószoba nagyobb, így oda is tudok ruhát pakolni, és még a gardrób is abban a szobában van. Az volt a nagy feladat, hogy a rendelkezésre álló bútorok mellé további, jól pakolható bútorokat vegyek, és legfőképpen az, hogy olyan kiegészítőket vegyek, amik segítik a pakolást. Ha valakinek nem tűnt volna még föl: a pakolás igazi lényege az, hogy láthatatlanná tegyük a cuccainkat, vagy valami ízléses álca mögé rejtsük őket. Az IKEA-nak erre nagyon ügyes (és átverős) megoldása van: Fillérekért adja a felületet, amire pakolhatsz, de méregdrágán adja az álcát, ami igazából "elpakolja" a cuccaidat. Példának okáért, ott van az Expedit nevezetű bútorcsalád, ami tulajdonképpen teljesen sima, egyenes, egyszínű, négyzetes szekrényekbő, és polcokból áll. Piszkosul olcsó, és nagyon mutatós, de ha ráteszel valamit, azt nem van elpakolva, hanem csak oda van rakva, és csak úgy ottan vanik. Nem olyan, mintha betennéd egy fiókba, vagy egy sezlonyba, netán egy virtinbe, hanem csak egy pucér felületre raktad. Ahhoz, hogy azok a cuccok el is pakolódjanak, mutatós dobozokat kell venned, szélsőséges esetben a szekrényével megegyező áron. Dobozonként! Amúgy is ügyesen lavíroznak, mert általában a cuccaik nem kompatibilisek egymással. Általában miliméterek híján fér be egyik dolog a másik szekrénybe. Most viszont elkövettek egy hibát, és kihoztak egy nagyon tüchtig kis doboz családot, ami pont passzol, és nég jól is néz ki. Rá is mentem, és beszereztem a "gombokat", és hozzájuk a kabátokat, az Expedit szekrényeket.
Innentől kezdve pedik csak a helyükre kellett tologatni a szekrényeket, és beléjük, és rájuk pakolni. Ez aztán nagyon könnyű feladat volt! Olyan könnyű, hogy azt hiszem, 8 vagy 9 alkalommal is megcsináltam. Berendeztem a lakást, majd meggondoltam magam. Aztán kiderült, hogy egy kapcsoló úgy nem elérhető. Aztán magasan volt a TV, aztán olyan izé lett, majd kiderült, hogy a kábelek úgy nem az igaziak, nem tudok az asztalhoz ülni, stb-stb... Minden alkalommal egy újabb elrendezés, és egy újabb átrendezés rövidesen utána.
A végére már csak ujjgyakorlat volr egy-egy újabb elrendezést kitalálni, és megvalósítani.
Végül megálltam egy megoldásnál, ami práktikus, szerintem esztétikus is, és még közlekedni is lehet a lakásban. Nem beszélve arról, hogy rendet tartani is egész egyszerű. Meglátjuk, meddig marad, és mikor indul újra a tánc...

Az új Lakás

És egyben az új helyen lakás...
Calle Nanclared de Oca, Madrid. Röviden "Nanclares", vagy "Oca".
A lakás, amit most bérlek, egy egyszobás egyszintes lakás. Az előző kicsit nagyobb volt (65nm), de abból ugye elvett a lépcső, mivel az duplex volt, és a fürdőszoba is rendelkezett némi extra térrel, mivel az meg tetőtérben volt. Jónéhány alkalommal vertem a fejem a plafonba, és nem azért, mert megbántam valamit, hanem azért mert pl. a mosógéphez csak görnyedve fértem hozzá.
Az Oca 55 nm-es, és egészen jó elrendezésű. Ahogy belépünk van egy szűk előszoba, amiből jobbra nyílik a fürdő. Igen, sajna csek egy fürdő van, egyben a wc-vel. Mivel egyedül élek, ez nem baj. Könnyebb takarítani. (o: A bejérattal szemben az "előszoba" végén van a hálószoba. Ez kicsit tágasabb, mint a Poniente-beli, de lehet, hogy ez inkább annak tudható be, hogy nem olyan zegzugos. A zegzugosság hiánya egyébként nagyban emeli a Nanclares kényelmét. Az előszobából balra nyílik a nappali, ami szintén nagyobb, mint a Ponienteben, illetve valahogy jobban kihasználható, mivel nem kell "folyósót" hagyni a konyhához, és az étkezőhöz. A konyha közvetlenül az előszobából belépve balra található, és egy harmonikaajtó választja el (a konyhát, és a szagokat is) a nappalitól.
Amikor megnéztem a lakást, nem volt áram, így a fürdőt nem tudtam rendesen megnézni. Az a tapasztalatom, hogy a spanyolok elég igényes wc-kkel rendelkeznek, ezért nem törődtem vele sokat. Nem mondom, hogy hiba volt, mert úgyis kibéreltem volna a lakást, de azért volt munka a takarítással. A Poniente gyakolratilag új állapotban volt, minden teljesen új volt, de legalábbis ragyogott; a sütőn meg még a fóliai is rajta volt. A Nanclares-ben már laktak előttem hosszabb ideig, ráadásul az utóbbi 4 hónapban üresen állt, és sajnos a tulajok nem sokat törődtek azzal, hogy az előző bérlő hogy hagyja itt a lakást. Javukta legyen mondva, hogy gyönyörűen kifestették.
Egy kis panaszkrónika az új lakásról. A festés munkaközpontja a fürdő volt, ami ennek megfelelően is nézett ki. Első nap alaposan kisuvickoltam, és nagyon szép lett. Hála a vízbázisú festéknek!
Amikor bekapcsolták az áramot, kiderült, hogy a boiler nem működ, ezért azt javíttatni kellett. Az első 3-4 napban nem volt meleg víz, de mondjuk 40 fokos melegben ez nem olyan nagy gond. A sütő sem működött, és kétszer is ki kellett hívjam a szerelőt, mire rendesen megjavították. A mikrót meg én nem tudtam rendesen beindítani, mert nem "gyári kiszerelés" volt már, hanem trükkje volt a működésnek. Mindegy, így lett egy új mikróm (ami eddig nem is volt egyáltalán), a másikat a trükkjével együtt pedig megkapták Roxék. Most már ők is tudnak pattikukit csinálni. (o:
Az előző lakók iszonyú igénytelenek voltak. Mindenfelé kampókat ragasztottak, és néhány helyen olyan koszt hagytak, hogy csak na. A mosogatógépben, és a mosógépajtó tömítésében feketén állta a penész.
A nappaliban kicserélték a redőny felhúzót kurblisról hevederesre, de elég gány munkát végeztek. A hálószobűban én magam cseréltem ki, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a nappalihoz képest "gyári" lett. A lámpák felszerelésével, és állagmegőrzésével sem vetették el a súlykot, még szerencse, hogy ehhez is értek. (o: Nem volt olyan problema, amit ne tudtam volna megoldani egy alapos takarítással, vagy egy kis barkácsolással, de legalább büszkeségből itthagyhatták volna normálisan ezt az egyébként nagyszerű lakást. Azért igyekszem nem levonni messzemenő következtetéseket, de egy kicsit alátámasztja ez, hogy a spanyolok elég igénytelenek. Nyugodtak az élet minden területén. Sajnos a takarításban, és az apró odafigyelésekben is.
Mindent egybevetve egy nagyon jó lakás, csak egy kis odafigyelést igényelt. És ami a legjobb: jár hozzá egy garázshely (távirányítós garázskapu! igaz, hogy még mindig előfordul, hogy izgatottan várom, hogy "tárulj szézám", erre elkezd felemelkedni az ellenkező oldal kapuja, mert eltévesztettem a gombot) (o:, van megence is, amit még nem próbáltam, és van konditerem is szaunával. A park, ahova futni járok 50 méterre van.
Remek ez a hely!