Miért ne vegyünk kütyüket

Állandóan azt a szar telefont nyomkodom. Mindent lehet rajta állítani, és mindent tud, amit egy számítógép, csak kicsiben. Ráadásul, még SatNav is van benne, így azt használom, amióta kivágtam a kocsiból az előzőt. Ugyanúgy iGo mutatja az utat, csak egy kicsit egyszerűbb formában.
Néha kétségbeejtő, hogy elkezdem nyomkodni, telepítgetni dolgokat rá, próbálgatni a beállításokat, és mire felnézek, villog mindenem a számítógép képernyőjén, mert senki nem érti, miért nem válaszolok már vagy másfél órája. Veszélyes, na!

Castizo

Kezdek kifogyni az irandóból egyszerűen azért, mert nem történik nagyon semmi. ha mégis történik valami érdekesség, elfeljtem megírni, vagy olyan rövidke lenne a bejegyzés, hogy nem vesztegetek rá időt. Így most írok inkább egy érdekességet.
Castizo, azaz tőzsgyökeres.
Nem tartom magam tözsgyökeres madridinak, de igazából semmilyen helyre nem mondanám, hogy tőzsgyökeres lennék ott.
Valamikor tavaly történt, hogy beszélgettünk a kollegákkal nemzeti dolgokról. Melyik nemzet, mit, hogyan csinál, és azt hogy látják a többiek. Nyilvánvalóan, én is kérdeztem sokmindent, és rámutattam dolgokra, és automatikusan a "ti" (mármint ti Spanyolok) szóhasználattal éltem. Nos ez volt az, amibe belekötöttek. Ricardo, a főnököm megjegyezte, hogy jó lenne, ha a Spanyolokról nem úgy beszélnék, hogy "ti", hanem úgy, hogy "mi". Ez tetszett, és jól esett. Nem éreztem akkor sem nagyon "beférkőzöttnek" magam, de végülis itt élek, itt dolgozok, akkor már legyünk "mi" spanyolok.
Amióta itt vagyok, és még korábbi utazások során, elég sok helyen jártam Spanyolorzságban.
Barcelona, Sitges, Pamplona, Zaragoza, San Sebastian, Galícia - pontevedra, Vigo, muros, La Coruña, Santiago de Compostella, Madrid környéke - Navacerrada, Segovia, Chinchón, rascafría, Torrelaguna, Manzanares el Real, el Escorial, Chinchón, Toledo, Andalucia - Sevilla, Granada, Málaga, Córdoba, Levante -  Alicante, Benidorm, Valencia, Cullera. Biztos van, amit még kihagytam. Tulajdonképpen Cadíz környéke, és Extremadura, valamint Asturias azok a területek, amiken még nem voltam. ez azt jelenti, hogy többet láttam Spanyolországból, mint a spanyolok nagy része. Természetesen ezt is "a fejemhez vágták" a munkatársaim.
És akkor a madridiságról egy kicsit, és a Castizo jelzőről.
mivel elég sokat autózok madridban, ide vonatkozóan is megkaptam már a kolleganőktől, hogy "túl sokat tudok". Emellett voltam ugye anno az Andén zero-n, ami tulajdonképpen a Chambéri metrómegálló, amit múzeummá alakítottak. Itt készítettem egy fényképet a megállótábláról, és egy ideig ez volt a háttérképem.

Ismét Ricardo volt, aki ezt kiszúrta, és egyből ráharapott. közölte, hogy ilyen háttérképpel 100% Castizo vagyok. Valahogy az embereknek a vérükben van a kisebb-nagyobb mértékben folyó versengés. Spanyolországon belül a régiók - városok versengenek, Városokon belül pedig a kerületek. Nos ez így van madridban is, természetesen. Madrid magja a központi rész, amihez többek között Tetuán, Salamanca, Chambéri, Chamartín, Arganzuela, és a Sol környéke, amit egyszerűen csak centronak hívnak. Chambéri az egyik legrégebbi kerület, és itt élnek az igazi Madridiak. Igazán tőzsgyökeresnek az számít, aki 3 madridi generációt fel tud mutatni. Nos én ilyet nem tudok, és mégis.. Tőzsgyökeres lettem egy háttérkép, némi utazgatás, és helyismeret miatt.

A titok

Rájöttem, hogy mi a titka annak, hogy a spanyolokkal ilyen halálosan unalmas beszélgetni. Hogy miért érzem azt, hogy elbeszélünk egymás mellet. miért érzem azt, hogy ha belehallgatok egy beszélgetésbe, menten elalszok, és nem csak én, hanem azok is, akik beszélgetnek.
A titok nagyon egyszerű: A spanyoloknál a beszélgetés fizikai megléte a fontos. Puritán egyszerűséggel magasról tesznek tá, hogy a beszélgetőpartnerüket érdekli-e, amit mondanak. cserébe szarnak arra is, hogy mit mond a beszélgetőpartner, és főleg arra, hogy az őket érdekli-e. Szenzációs!
Erre úgy jöttem rá, hogy Violetaval beültünk egy csokira a Starbucks-ba.
Ha még nem mondtam volna, Uva (Spanyolul a "V" betűt "uve"-nek mondják, és innen "Uva" = Szőlő-re kereszteltem Violetat) a spanyol szociológiai forrásom. Szép, teljesen normális lány, nevetséges 185 cm magassággal, ami ugyebár oriássá teszi őt Spanyolorszában. Minden másodpercben csinál valamit. imádja a lovakat (és utálja, hogy én utálom a lovakat), állatmenhelyen önkéntes, táncolni jár, és minden másban is tökéletesen az ellentétem. A manusa most éppen korházban van, így állandóan ott lóg.)
Szóval arra terelődött a beszélgetés, hogy én miért nem randizok soha, és nem szocializálódok. Elmondtam neki, hogy még nem találtam olyan társaságot, akivel lenne közös témán, akivel lehetne jókat beszélgetni, és így megismerkedni.
És ezt figyi: nem értette, miért akarok én olyan társaságot, akivel van közös érdeklődésem!
Na ekkor beindult a spirál. Próbáltam elmagyarázni neki annak az előnyeit, hogy olyasvalakivel beszélgetsz, aki meg is hallgat, és aki olyat mond, ami érdekel téged. Ő pedig abszolút nem értett egyet velem, mert ugyan miért fontos az, hogy a másik arra válaszoljon, amit mondtál, és egyáltalán! Miért kéne egy embernek olyan témáról mesélnie egy másik embernek, amit esetleg az a másik ember ismer.
Próbáltam példát felhozni, hogy mondjuk találkozunk hárman, pl: Uva, Hangloose, és én, és elkezdünk beszélgetni Hangloossal a bringákról, akkor annak semmi értelme. Nem, nem! Ő akkor szépen meghallgatná azt, amiről halvány lila fingja nincs, és bőszen bólogatna. És természetesen kész ódákat regélni a lovakról akkor is, ha mi hangosan horkolunk.
És tényleg! Ez volt az, ami olyan nagyon furcsa volt mindig nekem. A munkatársaim beszélgetései is ezért olyan furcsák, mert Nacho (Ignacio) a fociról beszél, miközben Ricardo a teniszről, Frank pedig válaszul a gazdasági válságot ecseteli. Nem csak én beszélek el egymás mellett a spanyolokkal. A spanyolok is elbeszélnek egymás mellett. de őket ez nem zavarja.
Engem egy kicsit igen.