Túra

A már említett singles madrid társaság egyik előnye, hogy csatlakozni lehet olyan csoportokhoz, akiknek az érdeklődési köre megegyezik az enyémmel. Van "English spoken", ahol angolul próbálnak beszélni az emberek, és van például "Senderismo", azaz túrázás kör is. Ebben a túrázós csoportban van néhány ember, akik elég jól ismerik a környék túrázó helyeit, és elég lelkesek ahhoz, hogy túrákat szervezzenek.
mivel éppen nem volt jobb dolgom szombatra, fel is iratkoztam, és még el is mentem az egyik ilyen túrára.
A találkozót Cantocochinoba beszéltük meg a parkolóba 8:30-ra. Reggel felkeltem, csináltam néhány szendvicset, mellé tettem egy 1,5L-es ásványvizet a hátizsákba, és irány az autó. Furcsa, mert már elég erősen őssz van, így reggel 7-kor még javában sötét van. Egyáltalán nem látszott, hogy egy csodás napsütéses nap lesz. Pedig az lett.
Megérkeztem a találkára, és megkezdőtött a felmérés. A madridiak hétvégén három dolgot csinálnak: túrázni, kirándulni mennek, esetleg elmennek vidékre a nyaralóba / rokonokhoz / vagy haza (ha vidékiek, és csak madridban dolgoznak), leginkább pedig beveszik a plázákat. A túrázás azért elég közkedvelt tevékenység, így egy-egy ismertebb túra-kiindulópont egészen meg tud telni. Én nem gondoltam volna, hogy a spanyolok fel tudnak kelni korán, de a parkoló már akkor tömött volt, amikor odaértem, és utánam is csak úgy özönlöttek az autók. Akik önállóan jöttek túrázni, azok neki is indultak, így én inkább a félénken áldogáló emberekre és csoportokra koncentráltam, és gyorsan meg is találtam a csapatot, akikkel túrázni fogok. Hát izé... Végülis túrázni megyünk, nem Milánóba, így nem kritizáltam előre senkit. Első ránézésre elég felkészült csapat. a neten elég komoly mennyiségű jelentkező volt, amiből végül 24 ember jött el + egy kutya.
Fél tízkor indultunk el, és az elején úgy tünt, hogy ez egy elég derekas tempójú túra lesz. A spanyolok bazi hangosak, és a legrosszabb az, hogy túrázás közben is egyhuzamban pofáznak, és elég hangosan. A Navacerrada kirándulás alkalmával írtam róla, hogy már egy 4 fős csapat is tud zavaróan nagy zajt csapni. Elképzelhetitek, milyen volt 24 emberrel. Egy idő után ráadásul kiderült, hogy nem mindenki olyan fitti, és menetelős, így elkezdünk szétnyúlni, aztán jött a folyamatos várakozás, és lemaradás. Délre már olyan komoly hátrányban voltunk az eredeti tervvel szemben, hogy elkezdtünk gondolkodni egy B terven. A túra amúgy nem volt túl könnyű. Gyakorlatilag az első 4 - 4,5 órában folyamatosan felfelé mentünk, többnyire sziklákon - köveken, néha erdei úton, nagyjából olyan meredekséggel, mint a Rám szakadék. Néha úgy éreztem, mintha órákon át egy lépcsőn mennénk felfelé. A táj egyébként csodálatos, és nagyon változatos. A cél a Collado de Matasanos (Matasanos gerinc) volt, ami ugyanannak a Navacerrada rendszernek a tagja, mint a Cabeza de Hierro.
Az idő annyira jó volt, hogy felfelé megálltunk egy kis lagúnánál, ahol az egyik lány fürdőzött is egyet, a spanyol fiők nagy örömére. Ugye ők alacsonybb színvonalhoz szoktak....
Sajnos rá kellett ébrednem, hogy egy kicsit kijöttem már a túrázós gyakorlatból, és elfelejtettem, hogy a Millet bakancsom fel szokta törni a sarkam. Az eredmény az lett, hogy olyan 4 órával az indulás után éreztem, hogy mindkét sarkamon egy-egy durvább vízhólyag van, majd további egy óra múlva éreztem, hogy a vízhólyagok a bőrrel együtt távoztak a sarkamról. Egy csillagok látásával töltött órácska után viszont teljesen kihalt minden fájdalomérzet a sarkamból, így a végére minden megoldódott. Persze, azt tudtam, hogy lesz még böjtje. Nem tudom, hogy csak a madridiak ilyenek-e, esetleg csak ez a társaság, de még a legkeményebb túrázó is elég sétálósnak tűnt. Persze, az is lehet, hogy csak túl sok időt töltöttem a Rám szakadékban, és túlságosan szeretek sziklákon ugrabugrálni. Meg is jegyezték, hogy elég sziklamászó hegyi embernek tűnök, amire elmesétem nekik, hogy Magyarország legmagasabb pontja fele olyan magas, mint ahova most kirándulunk. A vezetőnk, bár felkészültnek tűnt, elég sokszor eltévedt, többnyire azért, mert "tudott egy jobb utat" (ismerős, ugye?). azért elég kalandos volt, és én nem bántam a késést. Mivel páran azonban még bulizni mentek este, végül csak a Collado de Pollo (Csirke gerinc), ami 60 m-rel alacsonyabb a Matasanosnál. ha felfele elememben voltam a sziklákon, akkor lefele aztán brillíroztam. mindenki tudja, hogy lefelé menni sokkal jobb, mint felfelé, és ez nem csak a bringával van így. A lefelé jövet volt a legjobb, és a kedves túratűsraimnak is megmutathattam, mi az, amit én bicikliútnak hívok. Jó lenne, ha egy felvonót építenének ide, mert akkor bringával is lehetne "kirándulni".
 Végül aztán du. 6 körül értünk le, és beültünk a parkolóban a bárba ki-ki egy sörre-borra, kólára. Előtte persze cipőt váltottam, és akkor eszembe is jutott, hogy a sarkaim nem örültek a bakancsomnak.
Végül mindenki szétszéledt, megköszöntük a jó kis túrát, és irány haza.
Otthon aztán zuhanyzáskor belefolyt a sarkamon a lyukakba a szappanos víz, és majdnem kiestem a kádból a fájdalomtól. Így kell nekem.

Szocializálódás

Nem vagyok egy szociális alkat. Túl jól megvagyok egyedül, ahhoz, hogy törjem magam egy kis társaságért. Írtam is már erről, de az is igaz, hogy néha azért jó lenne társaságban tölteni egy kis időt, esetleg valami társas programot találni. Nosza, fel is iratkoztam egy "singles madrid" nevű oldalra. Az elnevezés ellenére, ez nem egy társkereső, inkább szabadídős társaságok verbuválására szakosodott oldal. Persze, emögött is van egy kis üzlet, mert a reklámok mellett sok olyan esemény van, amiért így vagy úgy (általában elég burkoltan) fizetni kell. Nem részvételi díjak vannak, hanem inkább "promóciók". A lényeg annyi, hogy sok programot szerveznek bárokba, klubokba, és egyéb szórakozohelyre, ahol az ember fogyaszt szépen. Jó társaságot, kellemes időtöltést, nagy bulit ajánlanak, cserébe viszont fogyasztani kell, vagy menüt rendelni, esetleg részt venni italfogyasztási akciókban. Persze, ezt úgy is értelmezheti, aki akarja, hogy ezt amúgy is elköltené egy bulizós éjszaka. A bulieste nagy része egyébként szórakozóhelyek közötti kóválygással, és "hová menjünk?" tipródással telik. Engem annyira nem fog meg az ilyen bulizás.
Van azonban egy jó nagy adag pozitívum is, és itt főleg a tagok által szervezett, nem túl komplikált eseményekre gondolok. Menjünk túrázni ide, vagy oda. Járjuk be madridot fényképezőgéppel. Menjünk el egy angol kocsmába, és gyakoroljuk az angol nyelvet. Ilyesmik.
Mindemellett azért beszélgetni is lehet emberekkel, és a társkeresés sem áll az utolsó helyen. Persze, ha belegondolsz, hogy ki regisztrál ilyen helyekre, akkor kitalálhatod a felhozatalt. Csúnya emberek, kövér emberek, vesztesek, gyerekes anyukák, néhány külföldi. Ennek megfelelően randiztam is egy kedves lánnyal, akinek két gyereke van (már megint nem figyeltem, pedig az adatlapján ott van!). Persze, mint a világon a legtöbb nő, sosem kezdene spanyol pasival, így (spanyol lévén - számára) külföldiekre specializálódott. Nagyon furfangosan, egy első látásra hasznosnak tűnő óvintézkedést alkalmazott: Három órával a randira megbeszélt időpont utánra betervezett egy programot a barátaival. Ezzel gyakorlatilag automata kimentéssel egy esetleges kínos helyzetből, ha nem jól sülne el a randi. Pechjére a randi nagyon jó volt, és eléggé szánta - bánta, hogy mennie kell. Vagy csak jó szinésznő. Én fáradt voltam, így nem bántam, hogy már éjfélkor otthon vagyok. Egyébként a Parque del Capricho-ban levő kemping bárjába ültünk be, és egészen kellemes volt. Jól elbeszélgettünk, és azért kiderült, hogy a multi cégnél töltött hosszabb idő egyfajta "bajtársiasságot" alakít ki az emberben minden más multiban dolgozó emberrel. utána még sétáltunk egyet, és megmutatta, hogy az M40-es felüljárója alatt milyen kis falmászó pályát alakítottak ki a lelkes fiatalok. Ezután ment a megbeszélt találkozóra, amiről másnap kiderült, hogy elég kaki volt, és tökre bánta hogy elment. Aki másnak vermet ásik... (Egyébként jó ötlet ez a biztonsági program, csak lemondhatóvá kell tenni. Bár én még mindig egyszerűbbnek tartom, hogy ha nem tetszik a közeg, akkor egyenesen megmondom a másiknak, és kész.)
Egyébként a lány sziklamászó, és pénzügyi ellenőr. . Ja, és nem elég, hogy két gyereke van, még Bertának is hívják. Amúgy egy vékony törékeny alkatú nő, nem is értem, hogy lehet valakinek ilyen alakkal rabszállító autó neve.

Mindenesetre, a randi jó volt, és majd alakul a dolog, ha kell. Lehet, hogy még hallunk Bertáról. Addigra talán kuncogás nélkül is le tudom majd írni/ki tudom mondani a nevét. pff-hihihi