Erről szól...

2010 tavaszán felajánlottak egy munkát, amit elfogadtam.
A munka egyik érdekes pontja az, hogy Madridba szólt, így 2010 Júlis 1-én felkerekedtem Magyarországról egy dundira rámolt Mondeoval, és Július 2-án megérkeztem Spanyolországba. Azóta Madridban élek. Első lakhelyem Coslada volt, ahol a Rambla közelében laktam. Az ottani botladozásaimat La Rumba de Coslada című blogomban emeletem örökemlékűvé. 2011 Augusztusa óta Madrid fővárosban lakok, így hivatalosan is "Madrileño" lettem.
Ez az itteni kaladjaim naplója.

Wednesday 22 August 2012

Hosszúkori

A jóidő beálltával alábbhagyott a túrázás. Ennek az az egyszerű oka van, hogy a túrázást minden időjárásban lehet végezni, így télen és a fordítóhónapokban állandóan csak túrázik az ember.
Ha viszont jóidő van, akkor csináljon mást.
Korizzon.
Bringázni kéne, de még nem nyílt meg a bikepark, mivel az magasan van, és ott még havazik / nem készültek fel a bringákra.
Az ember mindent el tud húzni sojkáig, ha jól érzi magát, és nincs sietség. Emlékszem a hajnalig tartó tollasozásokra Editkével, és Tamással: azok is csak úgy alakultak, mert jól érezik magunkat. persze a tollasból már semmit nem láttunk, de azért "tollasoztunk" hajnal kettőig.
Nos a korizás is így alakult. Szombatra megbeszéltünk a singles-ről pár emberrel, hogy korizunk egyet a Rioban. 11-re beszéltük meg a találkát, és este 8-ig koriztunk. Közben persze egy kis pinchos - bocadillos ebéd gyanánt, meg kisebb-nagyobb pihenők. Ilyenkor megy a körözés, ott a Rioban, illetve néha megállunk a Matadero-nál, ahol van egy jó nagy placc, amin lehet gyakorolni a szlalomozás, meg mindenféle trükköket. A kezdők pedig fékezni, meg kanyarodni tanulnak a nagyokosok folyamatos okítása mellett.

Saturday 4 August 2012

Nem ezt terveztem

Mivel van robogóm, pikk-pakk odaérek bárhova, és nem is kell a parkolással vesződnöm, mert ahogy Csömörön az autókat, úgy Madridban a robogókat hagyják ott az emberek, ahol elfogy a lendület.
Munka után tehát irány bukósisakot venni. Egy nagyon vékony, filigrán, szép lány az eladó. Persze bajuszos.
Mondom neki, hogy igazából nem motorom van, csak viccelek ezzel a kétkerekű közlekedéssel, így ne is ajánlgasson 800€-s sisakokat. Tulajdonképpen már a neten megnézegettema sisakokat, így nem is vesződtem túl sokat. Kesztyűt nem vettem most, mert van kiváló DH-s (bringás) kesztyűm, amit ugyan nem motorozásra terveztek, de 30€-ért hadd ne vegyek már kesztyűt. Sikak be a seggládába (az ülés mögötti tárolóba), elvégre csak nem vehetem fel egyből a zsíruj bukót. Még bekoszolódik, vagy mittudomén! Irány a Gran Via, ahol a magyarokkal találkozok. A terv az, hogy csinálunk valamit, de még nem tudjuk, mit csak összefutunk. Nekem még nem sikerült ez, de a legtöbb magyar, aki Madridba jön gyorsan elspanyolosodik. Lelassulnak, kicsit elbutulnak (ezt talán én is érzem magamon), szóval elkanászodnak. Ennek megfelelően, a többiek egy órácskával később érnek a helyszínre.
A 100 Montaditosba megyünk, ami egy Spanyol étteremlánc, amolyan beülős ivóhely. A montado egyébként szendvicset jelent, persze a spanyoloknak minden sörkorcsolyára más nevük van. Van sendvicsük , ami az általános szendvics. Van montadojuk, ami egy kisebb szendvics megpakolva feltéttel. És van a canapé, ami tulajdonképpen egy nagyon apró szendvics, amolyan "katona". A "montadito" a montado kicsinyítő képzős változata. Szóval itt találkozunk, és röviden beszélgetünk a többiekkel. Időközben kiderül, ahogy a találka igazából a bébiszitter oldalon szerveződött, csak valaki "átírt" a madridi magyarok oldalára is. Ennek megfelelően 8, 20-27 közötti lánnyal indulok neki az éjszakának. A spanyol szokásoktól eltérően nem szédelgünk órákat az utcán, és nem váltunk szórakozóhelyet. Egy Studio 54 nevű helyre megyünk, és ott vagyunk reggelig. Az idő egysíkúan, de nem unalmasan telik. Gyakorlatilag reggel 6-ig táncolunk. (o: