Lelassítom a kocsit a Wesselényi utcában, és kivetem magam a kocsiból. Aramis átveszi a volánt, és kinyitja a csomagtartót, hogy kiessenek a csomagjaim, pont oda, ahova zsugorkanyarral érkeztem. Itt is vagyok.
Felcsengetek Anikóhoz, kinyitja a kaput, aztán bóklászok pár percet a házban mire Anikó megment az eltévedéstől, és a biztos pusztulástól, ami egy ilyen ismeretlen környezetben várt volna rám.
Az új lakás művészi. Tágas, tiszta, világos, sok fehérel és feketével. Beszélgetünk, cigarettázunk, és megoldjuk a világ fontosabb problémáit.
Anikó már megnézte a vonatokat, így az is kiderül, hogy másnap nem henyélhetünk sokat, mivel reggel 10-kor megy a vonat.
beállítom a telefonom a wi-fit, lejelentem, hogy még élek, aztán Anikó végre rávetheti magát a telefonomon a Fruit Ninja-ra.
No comments:
Post a Comment