A fürdő után irány haza, mert este vendéglőbe megyünk. Eddig ha nem otthon ettünk Terike főztjéből (és mi mást is akarhatna az ember?), az mindig a Badacsonyi lacikonyhások valamelyikénél volt. Nyilván egy vendéglőben nem főznek olyan finomat, mint Terike, de nem várható el, hogy mindig ő főzzön. Igy most vendéglő, és ráadásul kiváló!
Rajtunk kívül csak németek vannak, mint ahogy a Balaton környékén ez megszokott. Én szarvassültet kérek, mert a vadhús azért az vadhús. Ráadásul zalai.A zalai dolgok jók. Anikó sültet kér, és görögsalátát mellé. Szegény, azt hiszi, hogy ezzel lightosan eszik majd. Kihoznak neki egy üst görögsalátát, és azt hiszem, magában mindenki azt gondolja, hogy akkor ez is az adag. A szakács, vagy a felszolgáló viszont gyaníthatólag alultápláltnak nézte Anikót, ugyanis a fogás fő összetevője, a hús, egy hatalmas fatálon érkezik sült hagymával pópozva. Mire közelebb ér a kaja, Anikó eltörpül az adagja mellett. Persze, aggódni nem kell, mert ott vagyunk Karesz meg én, így nem marad felhasználatlan üzemanyag.
Miután hazaérünk, beszélgetünk még kicsit, és persze cigarettázunk Anikóval, majd irány az alvás.
Másnap délelőtt csak a lustálkodás marad, mint elvégzendő művelet. Megérkezik Ápri, Anikó kedvese, és közben elkészül az ebéd is. Megint eszünk. Ugye milyen érdekes? Ez az evés dolog nagyon jó ám, ezért is csináljuk ilyen sűrűn, és nagy mennyiségekben!
Délután pihegünk, aztán elindulunk Budapestre. Csudijó egy látogatás volt ez!
No comments:
Post a Comment