Anikó már pakol is, mert holnap megy Isztambulba. Én is pakolok, mert én meg Aramishoz megyek. A mexikói úton találkozunk, és megyünk is egy buliba. Inkább társasparti. Érdekes emberek Aramis barátai. "Túramókusok", ahogy ő hívja őket. Merthogy a túraszakkörből ismeri őket. Mindenki hepi, szép lakás, és különösen tetszenek az agymenesztő hülyeségek, mint a világító csak, vagy az unokahugica nyávogását mozgás érzékelése esetén visszajátszó Tesco-s műanyag űrlény.
Később befut Kurucz Zsuzsi (elvégre Ő is túramókus, ahogy Aramis is). Beszélgetünk vele is, és megállapodunk a 31-ében.
Nem maradunk túl sokáig, de már nem tudom pontosan miért. Azt hiszem valaki álmos.
A következő napokban is csupa jó dolog történik. Vásárolunk, libegőzünk, rengeteget beszélgetünk, próbálunk moziba menni, de persze nem játszanak semmi jót emberi időben.
A libegőzés nagyon jó. Bár továbbra sem értem, hogy az emberek hogy nem tojnak be tőle. Sétálunk egy jót a János hegyen, és a hideg ellenére is jól esik. Persze figyeltem ám a "bringapályát" a libegő alatt. Hááát... lehet, hogy még lemerészkednék rajta. Elvégre kiváló bringát építettem magamnak!
Sétálunk Budapesten is. Ez amolyan sétálós időszak. Elvégre tél van. Az ember mégsem ülhet a jó meleg szobában, amikor meg is fagyhat. A Hősökről a Vörösmarthyig megyünk és vissza. Eszünk valami sültet a karácsonyi vásáron (ami még nem tünt el), és folyamatosan beszélünk. Néha hallgatunk, de az is olyan, mintha kommunikálnánk. Több ilyen nap kéne.
No comments:
Post a Comment