Megint a Novhéttéren állok. Reggel tízre beszéltük meg, majd egyeztettük, hogy 11 lesz belőle. Persze Tamáska az oka megint, és nem az, hogy 10-kor keltem.
Amikor legutóbb Magyarországon voltam, Tamás említette, hogy hiányoznak neki a beszélgetéseink, így az ő érdeme is az utazásom. Mivel Tamás és Hangloose talán a legjobb barátaim, meghagytam egy napot program nélkül, hogy gyakorlatilag azt tudjunk csinálni, amit csak akarunk.
Szóval várom Tamás pirosas SX4-esét, mire ő megjelenik egy szürkében. Kiderül, hogy Tamásnak csak az emlékeimben pirosas a kocsija, a valóságban szürke. Jó a memóriám...
be is ülök, és nyomban nekiesek a navinak. Még nem sikerült elrontanom, pedig mindent megpróbáltam. Van egy nagy képernyője, és teljesen érthetetlen logikája is van neki. Tamás készségszínten kezeli a káoszt.
A tolatóradar az nem is radar, hanem kamera. Vicces, hogy kistévén nézed, ahogy kidöntöd a tűzcsapot a kocsi mögött. Csak el ne ázzon a kamera.
Szóval, ülök lövésznek, Tamáska vezet, és 1995 van. Legalábbis beszélgetésben. azonnal felvesszük a fonalat, hiszen le sem dobtuk. Bringák, "bringák", munka, család, autók, kütyük.
Határozottan elindulunk a Farkastanyába enni, de azt már bezárták. Nekünk bezzeg senki sem szólt. nem baj, elütünk egy kis időt a Pólusban, aztán irány Csömör. Hangloosekáék már ott vannak. Családi idill. Rosszalkodó gyerekek, beszélgetés, helyzetjelentés, kis farakodás, hogy mozgás is legyen. Editke csendes és humoros, mint mindig, bár egy kicsit fáradtnak tűnik. Tamás anyukája a régi. morog kicsit a keresztlányomra, egyébként viszont hozza a humorát. Családi vonás, ritkán beszélnek, de akkor angol humorral. Ezért is jövünk ki ilyen jól.
Az ilyen látogatásokat is sűríteni kéne, de majd' 3000 km-ről nehéz. Mondjuk, amikor veresen laktam sem volt túl sűrű.
No comments:
Post a Comment