Erről szól...

2010 tavaszán felajánlottak egy munkát, amit elfogadtam.
A munka egyik érdekes pontja az, hogy Madridba szólt, így 2010 Júlis 1-én felkerekedtem Magyarországról egy dundira rámolt Mondeoval, és Július 2-án megérkeztem Spanyolországba. Azóta Madridban élek. Első lakhelyem Coslada volt, ahol a Rambla közelében laktam. Az ottani botladozásaimat La Rumba de Coslada című blogomban emeletem örökemlékűvé. 2011 Augusztusa óta Madrid fővárosban lakok, így hivatalosan is "Madrileño" lettem.
Ez az itteni kaladjaim naplója.

Sunday 25 December 2011

Aramisnál

Megérkezik Aramis a céges terepjáróval, és át is adja a vezetést. Ő nem nagyon szeret vezetni. Én meg régen vezettem magyarországon, így van néhány vicces pillanat. Semmi komoly.
Pikk-Pakk Aramisnál termünk. Még mindig nagyon magasan lakik. Lépcsőzünk.
A lakás már teljesen otthonos. Igényesen berendezve, kellemes bútorokkal, szép függönyök, díszitett falak. Ibu festett a falra Magyar népmesék-szerű motívumokat, amitől egy kicsit az az érzésem, hogy Kalocsán vagyok.
Úgy volt, hogy kacsát eszünk "lesz Tás", de végül Stroganoff lesz. Aramis frissen süti ki, és meg is beszéljük, hogy a darabolt hátszín jobb, mert nem kell tányérokat törni az elvágása közben.
Ahogy Tamáskával, Aramissal is úgy vagyunk, hogy akármennyi ideig nem találkozunk, mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Azonnali összhang. Persze Aramissal egymás nyúzását is ott folytatjuk.
A tévében pont az Igazából szerelem megy, és sajnos pont elkapjuk azt a szomorú részt, amikor az ürge papírokon vall szerelmet a legjobb barátja feleségének. Pancser.
Elég nehezen idulok el, pedig megigértem Anikónak, hogy nem érek túl későn.
Az udvaron majdnem elvágódok a jégen. Két éve nem láttam jeget italon kívül.
Üdvözöljük magyarországon.

No comments:

Post a Comment