Megint reptér. Megint a 4-es terminál, de ezúttal nem jártam meg előtte kettőt, mivel most onnan indul a gép, ahova kiírták. Meg is lepődtem kicsit. Semmi rohangálás, semmi káosz. Persze túlzok. Igazából szerencsém van, mert a repüléseim nagy része eseménymentesen telt. Mármint, nem volt semmi gubanc. Igaz, egyszer Kesztölcön majdnem fennakadtam egy fán, mert csukott fülekkel bohóckodtam, de az siklóernyővel volt.
Jöhettem vona taxival is, de olyan szép idő volt, hogy inkább buszoztam. az új Salvador Bachiller táskám igazán kiváló, és megy a Vägg bőröndhöz.
Beadom a bőröndöt, elszívok egy cigit, aztán irány a biztonsági ellenőrzés. Pikk-pakk bent vagyok a kapunál, és még van is időm, hogy egy csokivásárlással fel tudjam váltani a pénzem, hogy vehessek egy kólát.
A repülőn megint nem a vészkijáratnál ülök, de ezúttal legalább egy sorral mögötte, és nem előtte vagyok. Így van lábtér, és hátra tudom hajtani a támlát. Elő a telefont, aztán mehet a film. Mondtam már, milyen jó kis telefonom van? Hoznak szendvicset, meg üdítőt is. Persze van nekem is üdítőm, és hoztam sós mogyorót is. Nem mintha 3 óra alatt éhen lehetne halni.
Budapesten meglepően jó idő van. Kicsit át is esek a ló túloldalára. Kitalálom, hogy majd kint várom Aramist az épület előtt. Addig legalább elszívok egy fél doboz cigit. Vagy mondjuk egy szálat. Persze én vagyok a dinka, mert egy fél órával későbbre mondtam Aramisnak. Nem tudom, mit akartam azzal a félórával kezdeni. Persze, azt gondoltam, hogy késünk, nem jön a bőrönd, akármi. Nehogy neki kelljen várnia. Hát várok én.
No comments:
Post a Comment