A Fürdőben

Alapesetben Zalakarosra szoktunk menni, de most Kehidakustány a cél. Karesz meséli, hogy a zalakarosi fürdőt úgy felturbózták, hogy eltéved az ember benne. Amikor először voltam Kehidakustányban nem tetszett, mert kicsi, de mostanra épp ez tetszik benne. Családias, és nem is annyira tömött. Szépen eloszlanak az emberek, így nem heringtelep.
Megérkezünk, átöltözünk, és hiába a hasizmozás, meg a salátázás, három órán át kell tartanom behúzva a hasam. Azt hiszem, érzem már az idő közeledtét, amikor már nem fogom behúzni a hasam a fürdőben. Az én koromban minden nap ajándék, nem pazarolhatom az időmet légzőgyakorlatokra. Papucsot persze nem hoztam, így komoly kihívás a közlekedés. Totyogni a csúszós kövön, közben figyelni a behúzott hasra, és egyáltalán, tudni, hogy merre megyek. Elég bonyolult.
A vízben aztán végre otthon vagyok. Nem is tudom, mikor pancsoltam utoljára. A meleg vízben gyorsan felolvadunk, és a társaság automatikusan női- és férfi szakaszra oszlik. Beszélgetek Karesszal, megváltjuk a világot, és közben kezdünk mazsolákra hasonlítani, ahogy ráncosodunk a meleg víztől. Persze kipróbálunk minden medencét. vicces, ahogy mezitláb, egy szál fecskében sétálgatunk a 4 fokban. megállapítjuk, hogy a leghidgebb víz a legjobb, úszunk pár hosszt, aztán megkeressük a lányokat. Ők persze a legmelegebb medencében vannak.
A medencézés után elmegyünk a fürdő boltjába újságokat venni Roxnak. Amíg a többiek maszatolják az ujságost, én nézegetem a folyósón a fényképeket. Csodás helyek vannak Magyarországon. Persze azt tudjuk, hogy egy szép kép még nem jelent minden jót. Ráadásul a képek egy részéről kiderül, hogy nem is Magyarországon készült, hanem Kanadában, meg Svédországban, és egyéb helyeken. nem baj, azért Magyarország szép hely. Oda kéne költözni egyszer.